\settrimmedsize

297mm210mm* \settypeblocksize634pt448.13pt* \setulmargins4cm** \setlrmargins**1.5 \setmarginnotes17pt51pt\onelineskip \setheadfoot\onelineskip2\onelineskip \setheaderspaces*2\onelineskip* \checkandfixthelayout

A Hausdorff- és a Banach – Tarski-paradoxonról

Magyarkuti Gyula
Budapesti Corvinus Egyetem Matematika Tanszék

2020. December 17-én

Kivonat

An elementary approach to Banach-Tarski paradox is presented. Very small amount of algebra and measure theory is required.

Egy narancs véges sok részre bontható olyan módon, hogy a részekből két narancs is összerakható; vagy egy biliárd golyó és Stephan Banach életnagyságú szobra feldarabolható páronként egybevágó részekre [5]. Ezek a szokásos népszerűsítő formái Hausdorff, Banach és Tarski idevágó tételeinek:
Adott két korlátos halmaz $\mathbb{R}^{3}$ -ban, amelyeknek a belseje nem üres. Ekkor e két halmaz felbontható véges sok diszjunkt részhalmazra úgy, hogy az egyes részhalmazok egymásba vihetők a tér egybevágósági transzformációinak segítségével.

A fenti állítás talán a 20. századi matematika legnagyobb meglepetése és jól mutatja a háromdimenziós térbeli végtelen halmazok képzeletbeli jellegét. A tétel kizárja a nem triviális, végesen additív forgatás- és eltolás-invariáns mértékek létezését az $\mathbb{R}^{n}$ ( $n\geq 3$ ) tér egész hatványhalmazán; és rámutat az olyan mérték kiterjesztési eljárások szükségszerűségére, mint például a Lebesgue-mérték szokásos Caratheodory-féle konstrukciója.

Bevezetés

Már az antikvitás kora óta ismert, hogy a végtelen fogalma nagyon gyorsan első látásra paradoxnak tűnő megállapításokhoz vezet: Bizonyos objektumok a méretüket változtathatják látszólag mérettartó operációk hatására.

Galilei az 1638-ban megjelenő könyvében [3] leírja azt a megfigyelését, hogy pozitív egészeket és a négyzetszámokat kölcsönösen egymáshoz lehet rendelni, még akkor is ha a pozitív egészek négyzetszámokból és nem négyzetszámokból állnak, így a pozitív egészek nyilván sokkal többen vannak mint a négyzetszámok. Ebből levonja a következtetést: „the attributes ‘equal’, greater’ and less’ are not applicable to infinite … quantities”, evvel előre sejtve majd 300 évvel későbbi mértékelméleti kutatások eredményeit bizonyos mértékek nem létezéséről.

Bár a végtelen részhalmazok paradoxnak érzett tulajdonságai a végtelen fogalmának legelső használataikor is gondot okoztak, a paradox felbontások vizsgálata csak a 20. század első éveiben a mértékelmélet formalizációjával kezdődött meg. Vitali által, a nem Lebesgue-mérhető halmazra adott klasszikus példa (1905), az első alkalom a paradox felbontások megjelenésére. Vitali bizonyos mértékek létezésének képtelenségére akarta e példával a figyelmet felhívni, és tíz évvel később Hausdorff a gömbfelszinen ,,konstruált” valóban meglepő részhalmazokat, szintén bizonyos mértékek kizárásának igazolásául. Ez a munka inspirálta az 1920-as években Banach és Tarski kutatásait akik egymástól függetlenül és különböző módszerrekkel igazolták lényegében a fent kiemelt tételt.

Galilei megfigyelésének lényege, a megkettőzés. Kiindulva a pozitív egészekből két olyan halmazt készítünk, amelyek mindegyike ugyanakkora méretű mint a kiindulásul vett halmaz. A megkettőzésnek ez az ötlete rejlik a jelen írás sarokköveiben is (lásd: 5, 8, 13). Röviddel azután, hogy Cantor számosság elmélete tisztázta a Galilei megfigyelésével analog jelenségeket, Hausdorff, Banach és Tarski még bizarabb megkettőzések lehetőségét fedezték fel, mivel azok pusztán a tér egybevágósági transzformációit használják. Ez az amit népszerűsítő írásokban úgy szoktak idézni, hogy ,,egy borsó szétszedhető véges sok darabra és összerakható eltolások és elforgatások segítségével olyan nagyra, mint akár a nap”.

Tény, hogy a kiválasztási axiómát használjuk, ezért a fizikai megvalósítás egy konkrét borsó esetében minimum kétségesnek tűnik. Wagon (1985) [7]-ben érdekes paradox konstruktív példákat találhatunk, amelyekhez nem szükséges a kiválasztási axióma, viszont meg lehet mutatni, hogy a kiválasztási axióma nélkül az állítás nem igaz. Mégis hibás úton jár, aki a pusztán a kiválasztási axióma transzcendens mivoltát látja a jelenség magyarázataként, mint ahogy Galilei megfigyelésének sincs köze a kiválasztási axiómához. Például Dougherty és Foreman (1994) [1] eredménye szerint $\mathbb{R}^{n}$ egységgömbjében található véges sok egymástól diszjunkt nyílt halmaz, amelyekből egybevágósági transzformációkkal összerakható egy sűrű részhalmaza mondjuk a $10^{100}$ sugarú gömbnek, és a kiválasztási axiómától ez az állítás független!!! Sűrű halmaz persze mértékelméleti értelemben akár nagyon kicsi is lehet, ami kétségbevonhatja a fenti állítás relevanciáját az eredeti problémára nézve. Lásd még: [8]

Logikusok is nekiestek a problámának és gyengítették a kiválasztási axiómát éppen odáig, hogy B-T ne legyen, de a kiválasztási axióma valamennyi analízisben használt ,,pozitív” alkalmazására továbbra is lehetőség nyíljon. Ez az úgynevezett Axiom of Dependent Choice: Minden nem üres $S$ halmazhoz és tetszőleges $f:S\rightarrow S$ függvényhez létezik $x_{n}\in S;$ $x_{n+1}=f\left(x_{n}\right)$ tulajdonságú sorozat. Schechter (2000) [4] megjegyzi, hogy evvel ekvivalens az ún. Dancs-Hegedűs-Medvegyev féle kiválasztási elv.

Ilyen módon lehetőségünk van a Banach – Tarski-tételtől megszabadulni, amennyiben az célunk. De legyen-e ez célunk? Ha igen, akkor felül kell vizsgálni más analízisbeli paradox jelenségeket is. Ekkor nem csak az a kérdés, hogy hogyan fordulhatnak elő matematikai szörnyetegek, hanem az is kérdés, hogy pontosan mik ezek. Folytonos függvény, amely sehol sem differenciálható vajon kevésbé paradox jelenség? Evvel a gondolattal összefüggő filozófikus hangvételű dolgozat Feferman (1998) [2].

Fontos tudni azt, amit itt nem igazolok, hogy $\mathbb{R}$ -ben és $\mathbb{R}^{2}$ -ben van Banach-mérték, tehát olyan $\mathcal{P}\left(\mathbb{R}^{j}\right)\rightarrow\mathbb{R}$ eltolás-, illetve forgatás- invariáns végesen additív halmazfüggvény ( $j=1,2$ ), amely az egész hatványhalmazon van értelmezve és az egységgömb mértéke 1. Világos, hogy ekkor B-T nem lehet, tehát B-T és Banach-mérték létezése egymással alternatív állítások. Lásd: [7]

Jelen írás célja összesen annyi, hogy a bevezető előtt kiemelt tételt, a Banach – Tarski-tétel erős alakját bebizonyítsuk. Csak elemi eszközöket fogunk használni. Az általunk használt legerősebb eszköz a három dimenziós tér ortogonális transzformációinak karakterizációja. Az állítást az áttekinthetőség kedvéért konkrétan $\mathbb{R}^{3}$ -ban igazolom, de semmi különöset nem kellene hozzátenni ahhoz, hogy $\mathbb{R}^{n}$ , $n>3$ mellett is belássuk.

Jelölések

Jelölje az egész írásban $B^{n+1}$ az $\mathbb{R}^{n+1}$ tér euklideszi-normával számított egységgömbjét és $S^{n}$ annak felületét. Legyen $SO\left(n+1\right)$ az $S^{n}$ felület forgatás csoportja, azaz az $\mathbb{R}^{n}$ tér azon $A$ ortogonális ( $A^{\star}=A^{-1}$ ) transzformációinak $S^{n}$ -re való leszűkítése, amelyekre $\det A=1.$ Jelölje $G_{n}$ az $\mathbb{R}^{n}$ izometria csoportját. Tudjuk, hogy $G_{n}$ eltolások és forgatások kompozícióiból áll.

Általában $G$ -vel multiplikatív irásmódú csoportot fogunk jelölni, és ekkor $1$ -el ennek reprodukáló elemét jelöljük.

A $\sigma$ és $\tau$ két elem generálta szabad csoporton a $\sigma,\sigma^{-1},\tau,\tau^{-1}$ négy különböző jelből előállítható redukált szavak halmazát értjük, ahol a csoport művelet a konkatenáció (egymás mögé írás). Az identikus elemet, tehát a $0$ hosszú redukált szót $\id$ fogja jelölni. Redukált szón egy $\alpha_{1}^{i_{1}}\alpha_{2}^{i_{2}}\ldots\alpha_{n}^{i_{n}}$ alakú kifejezést értünk, ahol $i_{1},\ldots,i_{n}$ pozitív egészek, $\alpha_{i}\in\left\{\sigma,\sigma^{-1},\tau,\tau^{-1}\right\}$ és $i<n$ esetén $\alpha_{i}\neq\alpha_{i+1}^{-1}.$ Perszer e szabad csoporttal izomorf csoportot is szabad csoportnak fogunk mondani.

A szokásoknak megfelelően $X$ egyenlőre egy absztrakt halmaz, és $\mathcal{P}\left(X\right)$ annak hatványhalmaza.

fejezet 1 A Hausdorff-paradoxon

Először Vitali programját gondoljuk át, persze sokkal absztraktabb környezetben, majd bevezetjük a kongruens, az ekvidekompozábilis és a paradox halmazok és csoportok fogalmát. Pédát is adunk paradox halmazra, amiből már könnyen fog következni, hogy $S^{2}$ egy megszámlálható halmaztól eltekintve megduplázható.

1 Particionálás egy csoport hatásaként

definíció 1 (a $G$ csoport hat az $X$ halmazon).

Legyen $G$ egy csoport és $X$ egy rögzített halmaz. Azt mondjuk, hogy $G$ az $X$ -en hat, ha minden $g\in G$ -hez létezik egyértelműen egy $\widehat{g}:X\rightarrow X$ bijekció, melyre

\widehat{gh}=\widehat{g}\circ\widehat{h}\text{\hskip 10.22217ptés\hskip 10.22217pt}\widehat{1}=\id.

(1)

Azt mondjuk, hogy $G$ fixpontmentesen hat az $X$ -en, ha minden $g\in G,$ $g\neq 1$ esetén $\widehat{g}$ egy fixpontmentes bijekciója $X$ -nek.

Amennyiben $G$ az $X$ -en hat, úgy a

\widehat{g^{-1}}=\left(\widehat{g}\right)^{-1}

azonosság is teljesül, hiszen $g\cdot g^{-1}=1$ miatt $\widehat{g}\circ\widehat{g^{-1}}=\id$ is fennáll.

Legyen $G$ egy az $X$ halmazon ható csoport, és $M\subseteq X$ egy rögzített részhalmaz. Vezessük be, a következő $\mathcal{P}\left(G\right)\rightarrow\mathcal{P}\left(X\right)$ operációt:

B\subseteq G\text{ esetén }B^{\star}\doteq\left\{x\in X:\exists m\in M\text{, }\exists g\in B,x=\hat{g}\left(m\right)\right\}=\cup\left\{\hat{g}\left(M\right):\hat{g}\in B\right\}.

Jelölje tetszőleges $B\subseteq G$ és tetszőleges $g\in B$ mellett $gB\doteq\left\{gh:h\in B\right\}\subseteq X$ halmazt. Ekkor

\left(gB\right)^{\star}=\hat{g}\left(B^{\star}\right),

ugyanis

\hat{g}\left(B^{\star}\right)=\cup\left\{\hat{g}\left(\hat{h}\left(M\right)\right):h\in B\right\}=\cup\left\{\widehat{gh}\left(M\right):h\in B\right\}\cup\left\{\widehat{f}\left(M\right):f\in gB\right\}=\left(gB\right)^{\star}.

Érdemes a következő példákat a későbbi tételek folyamán is sze melőtt tartani.

1.

Legyen $G$ egy csoport és $X\doteq G.$ Adott $g\in G$ mellett a $\widehat{g}:G\rightarrow G$ bijekció legyen a $g$ -vel képzett balszorzás, azaz

$\widehat{g}\left(h\right)\doteq gh.$

Könnyen látható, hogy ez valóban bijekció és (1) is fennáll, tehát $G$ valóban egy a $G$ -n ható csoport. Sőt: $G$ fixpontmentesen hat $G$ -n.
2.

Legyen $n\geq 2$ természetes szám mellett $G=SO\left(n+1\right)$ , azaz az $S^{n}$ forgatásainak csoportja és $X=S^{n}.$ Adott $g\in G$ esetén $\widehat{g}=g.$ Látható, hogy $SO\left(n+1\right)$ hat az $S^{n}$ -en, de nem fixpontmentesen. Ugyanis $n\geq 2$ miatt, a forgatás tengelye és az $n+1$ -dimenziós egységgömb két közös pontja egyben a forgatás fixpontja is.
3.

Legyen $G=SO\left(2\right)$ , azaz az $\mathbb{R}^{2}$ sík $S^{1}$ egységkörének forgatáscsoportja és $X=S^{1}.$ Adott $g\in G$ esetén $\widehat{g}=g.$ Az $SO\left(2\right)$ csoport fixpontmentesen hat az $S^{1}$ -en.
4.

Legyen $G$ az $\mathbb{R}^{2}$ sík $S^{1}$ egységkörének racionális szögekkel való forgatáscsoportja, és $X=S^{1}.$ Adott $g\in G$ esetén $\widehat{g}\doteq g.$ A $G$ csoport persze fixpontmentesen hat az $S^{1}$ -en.
5.

Legyen $X=\left[0,2\pi\right),$ és $G$ a $\left[0,2\pi\right)$ -beli racionális számok additív csoportja a moduló $2\pi$ -vel számított összeadás művelettel ellátva. Adott $g\in G$ esetén $\widehat{g}:\left[0,2\pi\right)\rightarrow\left[0,2\pi\right)$ a

$\widehat{g}\left(r\right)\doteq g+r\text{\quad}\mod\left(2\pi\right)$

módon megadott függvény. Világos, hogy ez csak átfogalmazása az előző példának, és $G$ fixpontmentesen hat $\left[0,2\pi\right)$ -en.
6.

Legyen $X=\mathbb{R}$ és $G$ a racionális számok additív csoportja. Adott $g\in G$ esetén $\widehat{g}:\mathbb{R}\rightarrow\mathbb{R}$ a

$\widehat{g}\left(r\right)\doteq g+r$

módon definiált függvény. Világos, hogy $G$ fixpontmentesen hat $X$ -en.

állítás 2.

Legyen $G$ egy az $X$ halmaz fölött ható csoport. Jelölje $G\left(x\right)\doteq\left\{\widehat{g}\left(x\right):g\in G\right\}$ az $x$ pont pályáját.

$\left(1\right)$ Ekkor a pályákból álló halmazrendszer az $X$ alaphalmaz egy partícióját alkotja, azaz

\left\{G\left(x\right):x\in X\right\}\text{ partíciója }X\text{-nek.}

(2)

$\left(2\right)$ Tegyük most fel, hogy $G$ fixpontmentesen hat az $X$ halmazon. Vegyünk ki a fenti partíció minden halmazából pontosan egy-egy elemet és jelölje $M$ az így kapott reprezentáns halmazt. Ekkor a $\left\{\widehat{g}\left(M\right):g\in G\right\}$ halmazrendszer partíciója $X$ -nek, amely ekvipotens $G$ -vel, azaz

\hat{g}\left(M\right)\neq\varnothing;\quad g_{1}\neq g_{2}\Rightarrow\hat{g}_{1}\left(M\right)\cap\hat{g}_{2}\left(M\right)=\varnothing;\quad X=\cup_{g\in G}\hat{g}\left(M\right).

(3)

$\left(3\right)$ Rögzítsük az iménti $M$ reprezentáns halmazt, és tekintsünk a $G$ egy $G=\cup_{i=}^{n}B_{i}$ partícióját. Ekkor $X=\cup_{i=1}^{n}B_{i}^{\star}$ az $X$ partícióját adja ahol $\star$ a 1. szakaszban bevezetett transzformáció.

Bizonyítás.

$\left(1\right)$ Először is $x\in G\left(x\right)$ minden $x\in X$ mellett fennáll, hiszen az $1\in G$ multiplikatív egységelemre $\widehat{1}=\id.$ Másodszor, ha $u\in G\left(x\right)\cap G\left(y\right)$ azaz valamely $r,s\in G$ mellett $\widehat{r}\left(x\right)=u=\widehat{s}\left(y\right)$ és $z\in G\left(x\right),$ akkor $z\in G\left(y\right)$ is fennáll. Ugyanis ha $z=\widehat{t}\left(x\right),$ valamely $t\in G$ esetén, akkor

z=\widehat{t}\left(x\right)=\widehat{t}\left(\widehat{r}^{-1}\left(u\right)\right)=\widehat{t}\left(\widehat{r^{-1}}\left(u\right)\right)=\widehat{t}\left(\widehat{r^{-1}}\left(\widehat{s}\left(y\right)\right)\right)=\widehat{\left(tr^{-1}s\right)}\left(y\right)\in G\left(y\right).

Megmutattuk tehát, hogy $G\left(x\right)\subseteq G\left(y\right).$ Hasonlóan kapjuk, hogy $G\left(y\right)\subseteq G\left(x\right),$ tehát

G\left(x\right)\cap G\left(y\right)\neq\varnothing\Rightarrow G\left(x\right)=G\left(y\right),

ami azt jelenti, hogy a (2) valóban egy partícióját alkotja $X$ -nek.

$\left(2\right)$ Most tegyük fel, hogy $\left\{\widehat{g}:g\in G,g\neq 1\right\}$ fixpontmentes bijekciók. Persze minden $x\in X$ mellett $x\in G\left(x\right)$ és arra az egyetlen $m\in M$ -re, amelyre $m\in G\left(x\right)$ , az $x\in G\left(x\right)=G\left(m\right)$ is teljesül, ami épp azt jelenti, hogy létezik $g\in G$ , melyre $x=\widehat{g}\left(m\right)$ .
Tegyük fel most, hogy valamely $g,h\in G$ mellett $\widehat{g}\left(M\right)\cap\widehat{h}\left(M\right)\neq\varnothing$ , azaz létezik $m,m^{\prime}\in M,$ melyekre $\widehat{g}\left(m\right)=\widehat{h}\left(m^{\prime}\right).$ Ekkor persze $G\left(m\right)\cap G\left(m^{\prime}\right)\neq\varnothing,$ ezért $G\left(m\right)=G\left(m^{\prime}\right)$ . De mivel a $\left(\text{\ref{particio}}\right)$ partíció minden részhalmazából csak egyetlen elemet vettünk ki az $M$ halmaz képzéséhez, ezért $m=m^{\prime}$ is teljesül. Így $\widehat{g}\left(m\right)=\widehat{h}\left(m\right),$ amiből $m=\left(\widehat{h}\right)^{-1}\left(\widehat{g}\left(m\right)\right)=\widehat{\left(h^{-1}g\right)}\left(m\right)$ következik. Tehát a $h^{-1}g\in G$ egy olyan elem, melyhez rendelt bijekciónak van fixpontja. A feltételünk szerint ez csak úgy lehetséges, ha $h^{-1}g=1,$ azaz $h=g.$

$\left(3\right)$ Az állítás szinte csak átfogalmazása $\left(2\right)$ -nek. ∎

A bizonyítandó állítás szempontjából kitérő, de érdemes felfigyelni arra, hogy a fenti (2) állítás szoros kapcsolatban van a nem mérhető halmaz szokásos konstrukciójával.

Tekintsük először a $4.$ vagy $5.$ példát. Az ott konstruált $M$ halmaz biztosan nem Lebesgue-mérhető, hiszen az előző állítás szerint a $\left[0,2\pi\right)$ intervallum előáll

\left[0,2\pi\right)=\bigcup_{g\in\mathbb{Q}}\left(g+M\right)

diszjunkt egyesítés alakban. Mivel a Lebesgue-mérték eltolás invariáns, ezért $M$ mérhetőségéből a $g+M$ eltolt halmazok mérhetősége is következne, majd a $2\pi=\lim_{n\rightarrow\infty}n\lambda\left(M\right),$ ami nyilván ellentmondás, hiszen ez utóbbi szám csak $0$ vagy $+\infty$ lehet.

A $6.$ példa alkalmazása is $\mathbb{R}$ egy nem Lebesgue-mérhető halmazához vezet. A (2) állításbeli $M$ halmaz konstrukcióját csak egy kicsit kell megváltoztatnunk. Egyrészt minden $x\in\mathbb{R}$ mellett van olyan $y\in\mathbb{R}$ , $0\leq y\leq 1,$ hogy $x-y\in\mathbb{Q.}$ Ez azt jelenti, hogy $G\left(x\right)\cap\left[0,1\right]\neq\varnothing$ minden $x\in\mathbb{R}$ esetén, tehát a reprezentánsokat választhatjuk a $\left[0,1\right]$ intervallumból, így az $M\subseteq\left[0,1\right]$ tartalmazás feltehető. Másrészt

\left[0,1\right]\subseteq\bigcup_{g\in\mathbb{Q}\left|g\right|\leq 2}\left(g+M\right)\doteq H,

hiszen $x\in\left[0,1\right]$ -hez létezik $g\in\mathbb{Q}$ melyre $x\in g+M,$ azaz $x-g=m\in\left[0,1\right].$ Ezért $\left|g\right|=\left|x-m\right|\leq 2.$ Azt kaptuk tehát, hogy a $H$ halmazra $\left[0,1\right]\subseteq H\subseteq\left[-2,2\right]+\left[0,1\right]=\left[-2,3\right].$ Amennyiben tehát $M$ Lebesgue-mérhető lenne, akkor $H$ is Lebesgue-mérhető lenne, és $H$ Lebesue-mértékére $1\leq\lambda\left(H\right)\leq 5$ állna fenn. De $H$ definíciója szerint csak $\lambda\left(H\right)=0,$ vagy $\lambda\left(H\right)=\infty$ lehetséges, ami ugyan azt az ellentmondást adja, mint az előző példa.

A fenti példából az is világos, hogy nincs $\mathcal{P}\left(S^{1}\right)$ -en $\mu$ megszámlálhatóan additív forgatás-invariáns mérték, amelyre $0<\mu\left(S^{1}\right)<\infty.$ Ebből azonnal következi, hogy nincs olyan valós, eltolás invariáns $\mu$ mérték az egész $\mathcal{P}\left(\mathbb{R}\right)$ -en, amelyre $0<\mu\left(\left[0,1\right]\right)<1,$ ezért az $A\mapsto A\times\left[0,1\right]^{n-1}$ leképezés segítségével rögtön láthatjuk, hogy nincs eltolás invariáns $\mu$ mérték a $\mathcal{P}\left(\mathbb{R}^{n}\right)$ halmazon értelmezve, amelyre $\mu\left(\left[0,1\right]^{n}\right)=1.$

A (2) állításra úgy is nézhetünk, mint egy általános eszköz nem mérhető halmazok konstrukciójához.

2 Az ekvidekompozábilis halmazok

definíció 3 (kongruens halmazok, $A\cong_{G}B$ ).

Legyen $G$ egy az $X$ halmazon ható csoport, valamint $A,B\subseteq X.$ Azt mondjuk, hogy az $A$ halmaz $G$ -kongruens a $B$ halmazzal ( $A\cong_{G}B$ ), ha létezik $g\in G,$ amelyre $\widehat{g}\left(A\right)=B.$

definíció 4 (ekvidekompozábilis halmazok, $A\sim_{G}B$ ).

Legyen $G$ egy olyan csoport, amely az $X$ halmazon hat, továbbá $A,B\subseteq X.$ Azt mondjuk, hogy az $A$ és a $B$ halmazok $G$ -ekvidekompozábilisek ( $A\sim_{G}B$ ), ha létezik $A$ -nak és $B$ -nek olyan véges partíciója, amelynek elemei páronként $G$ -kongruensek egymással.

Magyarul: létezik $A=\cup_{i=1}^{n}A_{i}$ és $B=\cup_{i=1}^{n}B_{i}$ diszjunkt felbontás, amelyekre $A_{i}\cong_{G}B_{i}$ minden $i=1,\ldots,n$ mellett.

Elképzelhető, hogy egy halmaz ekvidekompozábilis egy valódi részhalmazával:

állítás 5.

Legyen $G$ egy az $X$ halmazon ható csoport, valamint $P\subseteq A\subseteq X,$ és tegyük fel, hogy létezik $g\in G$ és létezik $Q\subseteq X,$ amelyekre

P\subseteq Q\subseteq A\quad\text{valamint\hskip 10.22217pt}\hat{g}\left(Q\right)=Q\smallsetminus P.

Ekkor

A\sim_{G}\left(A\smallsetminus P\right).

Bizonyítás.

Világos, hogy az $A=Q\cup\left(A\smallsetminus Q\right)$ valamint az $A\smallsetminus P=\left(Q\smallsetminus P\right)\cup\left(A\smallsetminus Q\right)$ diszjunkt egyesítések, valamint $\hat{g}\left(Q\right)=Q\smallsetminus P$ és $\hat{1}\left(A\smallsetminus Q\right)=A\smallsetminus Q.$ ∎

A fenti állítás feltételeit kielégítő konkrét transzformációkat találunk példaként a (13) lemmában és a (8) állításban.

definíció 6 (paradox halmaz).

Legyen $G$ egy csoport, amely az $X$ halmazon hat és $A\subseteq X$ . Azt mondjuk, hogy az $A$ halmaz $G$ -paradox, ha létezik léteznek $B,C\subseteq A;$ $B\cap C=\varnothing$ diszjunkt részhalmazok, amelyek külön-külön $G$ -ekvidekompozábilisek $A$ -val, azaz $B\sim_{G}A$ és $C\sim_{G}A$ is fennáll.

Az (17) állításban látjuk majd, hogy a fenti definícióban $B\cup C=X$ is feltehető. Ehhez a Banach – Schröder – Bernstein-tétel kell, de amig nincs szükségünk rá addig nem akarom kihasználni.

definíció 7 (paradox csoport).

Egy csoportot paradoxnak mondunk, ha úgy tekintve mint egy saját maga felett ható csoport (lásd a 1. szakasz 1. példát), a $G$ halmaz $G$ -paradox.

Az alábbiakban példát adunk paradox csoportra. Ha arra gondolunk, hogy az egész számok azért ekvipotensek a páros számokkal mert mindegyiket meg kell szoroznunk egy $2$ -sel, talán nem is olyan meglepő, hogy milyen könnyen találkozhatunk egy ártatlan paradox csoporttal.

állítás 8.

Minden két elem generálta szabad csoport paradox.

Bizonyítás.

Szabad csoport elemeinek redukált szóként való előállítása egyértelmű, értelmes tehát a következő halmaz megadása. Jelölje $W\left(\alpha\right)$ a $G$ csoport $\alpha$ -val kezdődő redukált szavaiból álló részhalmazát, amennyiben $\alpha=\sigma^{\pm 1}$ vagy $\alpha=\tau^{\pm 1},$ ahol $\sigma$ és $\tau$ a két generáló eleme a $G$ szabad csoportnak. Világos, hogy $G$ előáll az alábbi diszjunkt egyesítésként:

G=W\left(\sigma\right)\cup W\left(\sigma^{-1}\right)\cup W\left(\tau\right)\cup W\left(\tau^{-1}\right)\cup\left\{\id\right\}.

Jelölje $P\doteq W\left(\tau\right)\cup W\left(\tau^{-1}\right)\cup\left\{\id\right\}$ és $Q\doteq P\cup W\left(\sigma\right).$ Látható, hogy $\sigma\left(Q\right)=W\left(\sigma\right)=Q\smallsetminus P,$ ami (5) állítás szerint azt jelenti, hogy $G\sim W\left(\sigma\right)\cup W\left(\sigma^{-1}\right).$ A fenti gondolatban $\sigma$ helyett $\tau$ -t írva, azt kapjuk, hogy $G\sim W\left(\tau\right)\cup W\left(\tau^{-1}\right),$ ami e két utóbbi halmaz diszjunktsága miatt igazolja az állítást. ∎

állítás 9.

Tekintsünk egy $A\subseteq X$ halmazt, amely $G$ -paradox és legyen $A^{\prime}\subseteq X;$ $A\sim_{G}A^{\prime}.$ Ekkor $A^{\prime}$ is $G$ -paradox halmaz.

Bizonyítás.

Tegyük fel, hogy $B,C\subseteq A$ diszjunkt halmazok, amelyekre $B\sim_{G}A$ és $C\sim_{G}A$ is fennáll. Létezik $A=\cup_{k=1}^{n}A_{k}$ partíció és léteznek $g_{k}\in G$ elemek amelyekkel $A^{\prime}=\cup_{k=1}^{n}\hat{g}_{k}\left(A_{k}\right)$ az $A^{\prime}$ egy partícióját alkotja. Legyen $B^{\prime}\doteq\cup_{k=1}^{n}g_{k}\left(A_{k}\cap B\right)$ és hasonlóan $C^{\prime}\doteq\cup_{k=1}^{n}g_{k}\left(A_{k}\cap C\right).$ Világos, hogy $B^{\prime}\cap C^{\prime}=\varnothing$ és $B\sim_{G}B^{\prime}$ valamint $C\sim_{G}C^{\prime}$ . A $\sim_{G}$ reláció tranzitivitása miatt tehát $B^{\prime}\sim_{G}A^{\prime}$ és $C^{\prime}\sim_{G}A^{\prime}.$ Ezt kellett belátni. ∎

3 A Hausdorff-paradoxon

Először is azt kell látnunk, hogy amennyiben van egy paradox csoportunk akkor ennek segítségével könnyen kaphatunk más paradox halmazokat is. Sőt, az alábbi állítás megfordítása is igaz (lásd [6] és [7]), de itt most érdektelen.

állítás 10.

Ha $G$ az $X$ halmazon fixpontmentesen ható paradox csoport, akkor $X$ is $G$ -paradox.

Bizonyítás.

Legyenek $B,C\subseteq G$ diszjunkt részhalmazai $G$ -nek, amelyek külön-külön ekvidekompozábilisek $G$ -vel. Léteznek tehát

B=\cup_{i=1}^{n}B_{i}\quad\ \text{és\quad}\ C=\cup_{j=1}^{m}C_{j}

partíciók, valamint $g_{i},h_{j}\in G$ elemek $i=1,\ldots,n$ , és $j=1,\ldots,m$ , amelyekkel

\cup_{i=1}^{n}g_{i}B_{i}=G\quad\ \text{és\quad}\ \cup_{j=1}^{m}h_{j}Cj=G

is egy-egy partícióját alkotja $G$ -nek. A (2) állításból tudjuk, hogy ha $M$ a $\left\{G\left(x\right):x\in X\right\}$ partíció tetszőleges reprezentánsaiból álló halmaz, akkor $\left\{\widehat{g}\left(M\right):g\in G\right\}$ halmazrendszer is partíciója $X$ -nek, ezért a $G$ egy particionálása az $X$ egy particionálását indukálja a (1) szakaszban bevezetett $\star:\mathcal{P}\left(G\right)\rightarrow\mathcal{P}\left(X\right)$ transzformáció segítségével. Tehát $B^{\star}=\cup B_{i}^{\star}$ particionálását adja $B^{\star}$ -nak és $G^{\star}=\cup\left(g_{i}B_{i}\right)^{\star}$ particionálását adja $G^{\star}$ -nak. De

B^{\star}=\cup_{i=1}^{n}B_{i}^{\star}\quad\sim_{G}\quad\cup_{i=1}^{n}\hat{g}_{i}\left(B_{i}^{\star}\right)=\cup_{i=}^{n}\left(g_{i}B_{i}\right)^{\star}=\left(\cup g_{i}B_{i}\right)^{\star}=G^{\star}=X.

Hasonlóan $C^{\star}\sim_{G}X$ is fennáll. ∎

A probléma tehát abban áll, hogy milyen módon kapunk $SO\left(3\right)$ forgatás csoport két elem generálta szabad részcsoportját?

állítás 11 (Świerczkowski (1958)).

Az $S^{2}$ gömbfelelület $SO\left(3\right)$ forgatás csoportjának van két elem generálta szabad részcsoportja.

Bizonyítás.

Azt kell megmutatnunk, hogy van $SO\left(3\right)$ -nak két eleme – $\phi$ és $\rho$ –, amelyek által generált részcsoportban a redukált szavak előállítása egyértelmű. Ez avval ekvivalens, hogy a $\phi^{\pm 1}$ és a $\rho^{\pm 1}$ jelekből az identitás transzformáció legalább egy hosszú szóként nem rakható ki.

Legyen $\phi$ a $z$ -tengely körüli $\arccos\frac{1}{3}$ fokkal való forgatás és $\rho$ az $x$ -tengely körüli ugyanekkora szögű forgatás. Ekkor $\phi$ -nek és $\phi^{-1}$ -nek valamint $\rho$ -nak és $\rho^{-1}$ -nek a mátrix reprezentációja:

\phi^{\pm 1}=\left(\begin{array}[]{ccc}\frac{1}{3}&\mp\frac{2\sqrt{2}}{3}&0\\ \pm\frac{2\sqrt{2}}{3}&\frac{1}{3}&0\\ 0&0&1\end{array}\right)\text{\quad}\rho^{\pm 1}=\left(\begin{array}[]{ccc}1&0&0\\ 0&\frac{1}{3}&\mp\frac{2\sqrt{2}}{3}\\ 0&\pm\frac{2\sqrt{2}}{3}&\frac{1}{3}\end{array}\right).

Tekintsünk tehát a $\phi$ és $\rho$ generálta részcsoportban egy $w$ redukált szót, amely egyenlő az identitás transzformációval és legalább egy hosszú. Feltehető, hogy $w$ utolsó betűje $\phi,$ hiszen ezt elérhetjük a $\phi^{-1}w\phi$ konjugálással. Megmutatjuk, hogy amennyiben $w$ egy a $\phi^{\pm 1}$ és a $\rho^{\pm 1}$ elemekből alkotott redukált redukált szó, melynek utolsó betűje $\phi$ , akkor

w\left[1,0,0\right]=\left[a,b\sqrt{2},c\right]/3^{k}

alakú, ahol $a,b,c\in\mathbb{Z}$ egészek, továbbá $3$ nem osztója $b$ -nek. Ebből bőven következik, hogy $w$ nem lehet az identitás transzformáció. (Látjuk majd, hogy a gyengébb állítást nehezebb lenne indukcióval bizonyítani.)

A $w$ hossza szerinti indukció következik. Amennyiben $w$ egy hosszú, azaz csak $\phi$ -ből áll, akkor

w\left[1,0,0\right]=\phi\left[1,0,0\right]=\left[1,2\sqrt{2},0\right]/3

ami valóban megfelel az állításnak,

a_{1}\doteq 1;\quad b_{1}\doteq 2;\quad c_{1}\doteq 0

jelöléssel.

Tegyük fel most, hogy $k>1$ és minden $k$ -nál rövidebb redukált szó teljesíti állításunkat, valamint $w$ éppen $k$ hosszú. Ekkor

w=\phi^{\pm 1}w^{\prime}\text{\quad vagy\quad}w=\rho^{\pm 1}w^{\prime},

ahol $w^{\prime}\left[1,0,0\right]=\left[a_{k-1},b_{k-1}\sqrt{2},c_{k-1}\right]/3^{k-1}$ alakban írható fel, persze $a_{k-1},b_{k-1},c_{k-1}\in\mathbb{Z}$ és $b_{k-1}$ nem osztható $3$ -al. Amennyiben $w=\phi^{\pm 1}w^{\prime}$ alakú, akkor az alábbi egyszerű számolgatás szerint:

$\displaystyle 3^{k-1}w\left[1,0,0\right]$	$\displaystyle=$	$\displaystyle 3^{k-1}\phi^{\pm 1}w^{\prime}\left[1,0,0\right]=\phi^{\pm 1}\left[a_{k-1},b_{k-1}\sqrt{2},c_{k-1}\right]$
	$\displaystyle=$	$\displaystyle a_{k-1}\left[\frac{1}{3},\pm\frac{2\sqrt{2}}{3},0\right]+b_{k-1}\sqrt{2}\left[\mp\frac{2\sqrt{2}}{3},\frac{1}{3},0\right]+c_{k-1}\left[0,0,1\right]$
	$\displaystyle=$	$\displaystyle\left[a_{k-1}\mp 4b_{k-1},\pm 2\sqrt{2}a_{k-1}+\sqrt{2}b_{k-1},3c_{k-1}\right]/3=\left[a_{k},b_{k}\sqrt{2},c_{k}\right]/3,$

ahol tehát

a_{k}\doteq a_{k-1}\mp 4b_{k-1};\quad b_{k}\doteq b_{k-1}\pm 2a_{k-1};\quad c_{k}=3c_{k-1}.

(

{\dagger}

)

Hasonlóan, ha $w=\rho^{\pm}w^{\prime}$ , akkor

$\displaystyle 3^{k-1}w\left[1,0,0\right]$	$\displaystyle=$	$\displaystyle 3^{k-1}\rho^{\pm 1}w^{\prime}\left[1,0,0\right]=\rho^{\pm 1}\left[a_{k-1},b_{k-1}\sqrt{2},c_{k-1}\right]$
	$\displaystyle=$	$\displaystyle a_{k-1}\left[1,0,0\right]+b_{k-1}\sqrt{2}\left[0,\frac{1}{3},\pm\frac{2\sqrt{2}}{3}\right]+c_{k-1}\left[0,\mp\frac{2\sqrt{2}}{3},\frac{1}{3}\right]$
	$\displaystyle=$	$\displaystyle\left[3a_{k-1},\sqrt{2}b_{k-1}\mp 2\sqrt{2}c_{k-1},\pm 4b_{k-1}+c_{k-1}\right]/3=\left[a_{k},b_{k}\sqrt{2},c_{k}\right]/3,$

ahol most

a_{k}\doteq 3a_{k-1};\quad b_{k}\doteq b_{k-1}\mp 2c_{k-1};\quad c_{k}\doteq c_{k-1}\pm 4b_{k-1}.

(

{\ddagger}

)

Az $\left({\dagger}\right)$ és $\left({\ddagger}\right)$ miatt $a_{k},b_{k},c_{k}\in\mathbb{Z}$ valóban egész számok. Azt kell még megmutatnunk, hogy $3$ nem osztja a $b_{k}$ egész számot. Ha $k=2,$ akkor $b_{2}=2\pm 2$ vagy $b_{2}=2\mp 0,$ tehát $b_{2}$ csak $0,2$ vagy $4$ lehet. Nézzük most a $k>2$ esetet! Négy esetet fogunk szétválasztani.
1. Ha $w_{k}=\phi^{\pm 1}\rho^{\pm 1}w_{k-2}$ alakú, akkor $\left({\dagger}\right)$ miatt $b_{k}=b_{k-1}\pm 2a_{k-1}$ és $\left({\ddagger}\right)$ szerint $b_{k}=b_{k-1}\pm 2\cdot 3a_{k-2}.$ Így az indukciós feltevés szerint $3$ nem osztója $b_{k-1}$ -nek ezért nem osztója $b_{k}$ -nak sem.
2. Ha $w_{k}=\rho^{\pm 1}\phi^{\pm 1}w_{k-2}$ alakban van felírva, akkor $\left({\ddagger}\right)$ miatt $b_{k}=b_{k-1}\mp 2c_{k-1}$ és $\left({\dagger}\right)$ figyelembevételével $b_{k}=b_{k-1}\mp 2\cdot 3c_{k-2},$ ezért $3$ ebben az esetben sem osztója $b_{k}$ -nak.
3. Ha $w_{k}=\phi^{\pm 1}\phi^{\pm 1}w_{k-2}$ alakú, akkor $\left({\dagger}\right)$ -et kell kétszer alkalmaznunk, így

	$\displaystyle b_{k}$	$\displaystyle=$	$\displaystyle b_{k-1}\pm 2a_{k-1}=b_{k-1}\pm 2\left(a_{k-2}\mp 4b_{k-2}\right)=b_{k-1}\pm 2a_{k-2}-8b_{k-2}$
		$\displaystyle=$	$\displaystyle b_{k-1}+\left(b_{k-2}\pm 2a_{k-2}\right)-9b_{k-2}=2b_{k-1}-9b_{k-2}.$

Itt az utolsó lépésben $\left({\dagger}\right)$ -et alkalmaztuk harmadszorra is $k$ helyett a $k-1$ számra. Mivel az indukciós feltevés szerint $3$ nem osztója $b_{k-1}$ -nek, ezért $3$ nem osztója $b_{k}$ -nak sem.
4. Ha $w_{k}=\rho^{\pm 1}\rho^{\pm 1}w_{k-2}$ alakban van felírva, akkor most $\left({\ddagger}\right)$ -et kell kétszer alkalmaznunk, és úgy átalakítani, hogy a $\left({\ddagger}\right)$ újbóli alkalmazásával az előzőhöz hasonló eset álljon elő.

	$\displaystyle b_{k}$	$\displaystyle=$	$\displaystyle b_{k-1}\mp 2c_{k-1}=b_{k-1}\mp 2\left(c_{k-2}\pm 4b_{k-2}\right)=b_{k-1}\mp 2c_{k-2}-8b_{k-2}$
		$\displaystyle=$	$\displaystyle b_{k-1}+\left(b_{k-2}\mp 2c_{k-2}\right)-9b_{k-2}=2b_{k-1}-9b_{k-2.}$

Beláttuk tehát, hogy $3$ nem osztója $b_{k}$ -nak egyik esetben sem. ∎

Érdekes látni, hogy bizonyításunk egyedül itt lenne hibás, ha azt $\mathbb{R}^{2}$ -re próbálnánk alkalmazni, hiszen a sík egységkörének forgatásai nyilvánvaló módon kommutatív csoportot alkotnak, márpedig az triviális, hogy egy kommutatív csoportnak csak az egy-egy elem generálta részcsoportjai lehetnek szabad csoportok.

állítás 12 (Hausdorff - 1914).

A $\mathbb{R}^{3}$ gömbfelszínének létezik olyan megszámlálható részhalmaza, amelynek komplementere $SO\left(3\right)$ -paradox.

Bizonyítás.

Legyen $G$ az $SO\left(3\right)$ két elem által generált szabad részcsoportja, amely (8) miatt paradox. Világos, hogy a négy jelből kirakható szavak halmaza legfeljebb megszámlálható számosságú és minden forgatás, amely az identitástól különbözik éppen két pontot hagy érintetlenül. Jelölje tehát $D$ az alábbi megszámlálható számosságú halmazt:

D\doteq\left\{x\in S^{2}:\exists g\in G\text{ }g\left(x\right)=x\ \text{és}\ g\neq\id\right\}

Ha $g\in G$ esetén létezik $x\in S^{2}\smallsetminus D,$ melyre $g\left(x\right)=x,$ akkor az csak úgy lehetséges, ha $g=\id$ is teljesül. Ha $x\in S^{2}$ esetén $g\left(x\right)\in D,$ akkor létezik $h\in G,h\neq\id,$ amelyre $h\left(g\left(x\right)\right)=g\left(x\right),$ ezért $x=g^{-1}hg\left(x\right),$ ahol $g^{-1}hg\neq\id.$ Eszerint $x\in D\Rightarrow g\left(x\right)\in D$ is fennáll minden $g\in G$ esetén, emiatt $g\left(S^{2}\smallsetminus D\right)=S^{2}\smallsetminus D$ is teljesül. A $G$ paradox csoport tehát $S^{2}\smallsetminus D$ -n hat, sőt fixpontmentesen hat. Alkalmazható ezért az (10) állítás, amely szerint az $S^{2}\smallsetminus D$ halmaz $G$ -paradox, tehát $SO\left(3\right)$ -paradox is. ∎

fejezet 2 A Banach – Tarski-paradoxon

Hausdorff a fenti állítás segítségével megmutatta, hogy nincs az $S^{2}$ gömbfelület egész hatványhalmazán értelmezett $\mu$ forgatás-invariáns végesen additív halmazfüggvény, melyre $\mu\left(S^{2}\right)=1.$ A bizonyítása szerint egy ilyen $\mu$ minden megszámlálható halmazt $0$ -ba visz, így az állítás nyilvánvaló következménye a fenti Hausdorff-paradoxonnak.

Banach egyrészt megmutatta, hogy a Hausdorff-paradoxonból a megszámlálható halmaz kihagyható, ezért rögtön látszik, hogy ilyen mérték valóban nincsen. Másrészt észrevette, hogy könnyen áttérhetünk $B^{3}$ részhalmazainak vizsgálatára, sőt $\mathbb{R}^{3}$ két olyan részhalmaza, amely egyrészt nem túl nagy (belefér egy gömbbe), másrészt nem túl kicsi (beleírható egy gömb) szintén egymásba darabolható.

4 A gyenge alak

A Hausdorff-paradoxon megszámlálható halmazát az alábbi konkrét transzformációkkal fogjuk ignorálni:

lemma 13.

1.

Legyen $P\subseteq S^{1}$ egy megszámlálható halmaz és $\tau_{\alpha}:\mathbb{R}^{2}\rightarrow\mathbb{R}^{2};\tau_{\alpha}\in SO\left(2\right)$ az $\alpha$ szögű forgatás. Ekkor megszámlálhatóan sok $\alpha$ kivételével minden $\alpha\in\left[0,2\pi\right)$ esetén

$\left(\cup_{n=1}^{\infty}\tau_{\alpha}^{n}\left(P\right)\right)\cap P=\varnothing.$
2.

Legyen $P\subseteq S^{2}$ egy megszámlálható halmaz. Ekkor létezik $Q$ megszámlálható halmaz és $\omega:\mathbb{R}^{3}\rightarrow\mathbb{R}^{3};\omega\in SO\left(3\right)$ forgatás, hogy

$P\subseteq Q\subseteq S^{2}\quad\text{és}\quad\omega\left(Q\right)=Q\smallsetminus P.$

Létezik $0\in N\subseteq B^{3}$ megszámlálható halmaz, és létezik $r:\mathbb{R}^{3}\rightarrow\mathbb{R}^{3};r\in G_{3}$ egybevágósági transzformáció, amelyre

r\left(N\right)=N\smallsetminus\left\{0\right\}.

Alkalmazva tehát az (5) állítást azt kapjuk, hogy amennyiben $P$ megszámlálható, akkor

S^{2}\sim_{SO\left(3\right)}\left(S^{2}\smallsetminus P\right)\quad\text{valamint\hskip 10.22217pt}B^{3}\sim_{G_{3}}\left(B^{3}\smallsetminus\left\{0\right\}\right).

Bizonyítás.

$\left(1\right)$ Valamely $\alpha\in\left[0,2\pi\right)$ mellett legyen $z_{\alpha}\doteq e^{i\alpha}.$ Ha erre a az $\alpha$ -ra és valamely $n\in\mathbb{N}$ -re $\tau_{\alpha}^{n}\left(P\right)\cap P\neq\varnothing$ azt jelenti, hogy létezik $x,y\in P,$ amelyre $z_{\alpha}^{n}x=y,$ azaz $z_{\alpha}=\sqrt[n]{\frac{y}{x}}.$ Mivel egy komplex számnak csak $n$ darab $n$ -edik gyöke van, ez azt jelenti, hogy adott $\left(x,y,n\right)\in P\times P\times\mathbb{N}$ -hez, csak véges sok $\alpha$ létezik, amelyre $\tau_{\alpha}^{n}\left(P\right)\cap P\neq\varnothing.$ Megismételve ezt $P\times P\times\mathbb{N}$ minden elemére, azt kapjuk, hogy csak megszámlálhatóan sok olyan $\alpha\in\left[0,2\pi\right)$ szög van, amelyre $\left(\cup_{n=1}^{\infty}\tau_{\alpha}^{n}\left(P\right)\right)\cap P\neq\varnothing.$

$\left(2\right)$ Legyen most $P\subseteq S^{2}\subseteq\mathbb{R}^{3}$ egy megszámlálható halmaz. Válasszunk egy olyan $L$ egyenest, amely $S^{2}$ -et $P$ -től különböző pontokban metszi. Mivel $P$ csak megszámlálható számosságú, ilyen egyenes biztosan van. Legyen $\omega_{\alpha}:\mathbb{R}^{3}\rightarrow\mathbb{R}^{3}$ ezen $L$ egyenes mint tengely körüli $\alpha$ szögű forgatás. Világos, hogy csak megszámlálható olyan sík van, amely $L$ -re merőleges és tartalmaz $P$ -beli pontot. Erre a legfeljebb megszámlálhatóan sok síkmetszetre alkalmazva a lemma első felében már igazolt állítást, azt kapjuk, hogy megszámlálhatóan sok $\alpha$ szög kivételével tetszőleges $\alpha$ -ra

\left(\cup_{n=1}^{\infty}\omega_{\alpha}^{n}\left(P\right)\right)\cap P=\varnothing.

Egy ilyen $\alpha$ mellett tekintsük a $Q\doteq P\cup\left(\cup_{n=1}^{\infty}\omega_{\alpha}^{n}\left(P\right)\right)$ diszjunkt egyesítést. Világos, hogy $P\subseteq Q\subseteq S^{2};$ $Q$ megszámlálható számosságú; és $\omega\left(Q\right)=\cup_{n=1}^{\infty}\omega_{\alpha}^{n}\left(P\right)=Q\smallsetminus P.$

$\left(3\right)$ Jelölje $u\doteq\left(1,0,0\right)\in S^{2}$ . A lemma második állítását alkalmazva legyen $u\in Q\subseteq S^{2}$ megszámlálható halmaz, valamint $\rho$ az forgatás, amelyre

\rho\left(Q\right)=Q\smallsetminus\left\{u\right\}.

Legyen $N\doteq\frac{1}{2}Q-\frac{1}{2}u.$ Világos, hogy $N\subseteq B$ , amelyre $0\in N$ . Definiáljuk az alábbi $r$ egybevágósági transzformációt:

r\left(x\right)=\rho\left(x+\frac{1}{2}u\right)-\frac{1}{2}u.

Ha $x\in N$ , akkor $x=\frac{1}{2}q-\frac{1}{2}u$ valamely $q\in Q$ -val, így $r\left(x\right)=\rho\left(\frac{1}{2}q-\frac{1}{2}u+\frac{1}{2}u\right)-\frac{1}{2}u=\frac{1}{2}\rho\left(q\right)-\frac{1}{2}u,$ amiből

r\left(N\right)=\frac{1}{2}\rho\left(Q\right)-\frac{1}{2}u=\frac{1}{2}\left(Q\smallsetminus\left\{u\right\}\right)-\frac{1}{2}u=N\smallsetminus\left\{0\right\}.

∎

állítás 14 (Banach – Tarski-paradoxon gyenge alakja).

Az $S^{2}$ gömbfelület $SO\left(3\right)$ -paradox, valamint a $B^{3}$ gömb $G_{3}$ -paradox.

Bizonyítás.

A Hausdorff-paradoxon szerint $S^{2}\smallsetminus P$ egy $SO\left(3\right)$ -paradox halmaza a gömbfelszínnek. Az előző lemma miatt viszont $\ \left(S^{2}\smallsetminus P\right)\sim_{SO\left(3\right)}S^{2}$ , ezért a (9) állítást alkalmazva azt kapjuk, hogy $S^{2}$ valóban $SO\left(3\right)$ -paradox halmaz.

A gömbfelület egy részhalmazához hozzárendelve ugyanezen gömbfelületrészhez tartozó gömbcikket, könnyen látható, hogy $B^{3}\smallsetminus\left\{0\right\}$ pedig $SO\left(3\right)$ -paradox részhalmaza, ezért $G_{3}$ -paradox részhalmaza is a $B^{3}$ gömbnek. Az előző lemma miatt viszont $B^{3}\smallsetminus\left\{0\right\}\sim_{G_{3}}B^{3},$ ezért a fentihez hasonlóan a (9) állítást alkalmazva kapjuk, hogy $B^{3}$ valóban egy $G_{3}$ -paradox halmaz. ∎

5 Az erős alak

Az erős alak igazolásának egyetlen trükkje, hogy a számosságok elméletéből jól ismert Schröder – Bernstein-ekvivalenciatételt kell élesítenünk bijekciók helyett távolságtartó bijekciókra. Ehhez először bevezetünk egy relációt, amelynek szimmetrikus része az ekvidekompozábilitás relációja lesz.

definíció 15 (ekvidekompozábilis beágyazás).

Tegyük fel, hogy $G$ egy az $X$ halmazon ható csoport, $A,B\subseteq X.$ Azt mondjuk, hogy $A$ ekvidekompozábilis része $B$ -nek, ha létezik $B^{\prime}\subseteq B,$ amelyre $A\sim_{G_{3}}B^{\prime}.$ Ezt $A\preceq_{G}B$ módon jelöljük.

állítás 16 (Banach – Schröder – Bernstein).

Legyen $G$ egy az $X$ halmazon ható csoport és $A,B\subseteq X.$ Ekkor $B\preceq_{G}A$ és $A\preceq_{G}B$ esetén $A\sim_{G}B$ is fennáll.

Bizonyítás.

Legyen $A=\cup_{i=1}^{n}A_{i}$ diszjunkt felbontás és $g_{i}\in G,$ amelyekre $\cup_{i=1}^{n}\hat{g}_{i}\left(A_{i}\right)=B^{\prime}\subseteq B$ egy partíciója $B^{\prime}$ -nek. Hasonlóan, $B=\cup_{j=1}^{m}B_{j}$ partíció és $f_{j}\in G,$ amelyekre $\cup_{j=1}^{m}\hat{f}_{j}\left(B_{j}\right)=A^{\prime}\subseteq A$ is partíciója $A^{\prime}$ -nek. Legyenek a $g:A\rightarrow B^{\prime},g\left(x\right)\doteq\hat{g}_{i}\left(x\right),$ $x\in A_{i}$ és az $f:B\rightarrow A^{\prime},f\left(x\right)\doteq\hat{f}_{j}\left(x\right),x\in B_{j}$ módon definiált bijekciók. Tekintsük az

\Phi:\mathcal{P}\left(A\right)\rightarrow\mathcal{P}\left(A\right);\qquad\Phi\left(D\right)\doteq A\smallsetminus f\left(B\smallsetminus g\left(D\right)\right)

halmaz-halmaz leképezést. Világos, hogy $D_{1}\subseteq D_{2}$ esetén $\Phi\left(D_{1}\right)\subseteq\Phi\left(D_{2}\right)$ teljesül. Megmutatjuk, hogy létezik $\Phi$ -nek fixpontja. Ehhez tekintsük a

\mathcal{H}\doteq\left\{C\subseteq A:C\subseteq\Phi\left(C\right)\right\}

halmazrendszert. Mivel $\varnothing\in\mathcal{H,}$ ezért $\mathcal{H}$ nem üres, így legyen $D\doteq\cup\mathcal{H}$ az összes $\mathcal{H}$ -beli halmaz egyesítése. Persze $C\in\mathcal{H}$ mellett $C\subseteq D,$ ezért $C\subseteq\Phi\left(C\right)\subseteq\Phi\left(D\right),$ amiből $D\subseteq\Phi\left(D\right)$ következik. Így tehát $\Phi\left(D\right)\subseteq\Phi\left(\Phi\left(D\right)\right),$ ezért $\Phi\left(D\right)\in\mathcal{H,}$ ergo $\Phi\left(D\right)\subseteq D$ is teljesül. Találtunk tehát $D\subseteq X$ halmazt, amelyre

A\smallsetminus D=f\left(B\smallsetminus g\left(D\right)\right)

(

{\dagger}

)

teljesül. Legyen $i=1,\ldots,n$ és $j=1,\ldots,m$ esetén

E_{i}\doteq A_{i}\cap D;\quad h_{i}\doteq g_{i};\quad E_{n+j}\doteq\hat{f}_{j}\left(B_{j}\smallsetminus g\left(D\right)\right);\quad h_{n+j}\doteq f_{j}^{-1}.

Világos, hogy $D=\cup_{i=1}^{n}E_{i}$ partíciója $D$ -nek; $B\smallsetminus g\left(D\right)=\cup_{j=}^{m}\left(B_{j}\smallsetminus g\left(D\right)\right)$ partíciója $B\smallsetminus g\left(D\right)$ -nek, ezért $\left({\dagger}\right)$ miatt $A\smallsetminus D=\cup_{j=}^{m}\hat{f}_{j}\left(B_{j}\smallsetminus g\left(D\right)\right)=\cup_{j=1}^{m}E_{n+j}$ partíciója $A\smallsetminus D$ -nek. Együtt tehát

A=\cup_{k=1}^{n+m}E_{k}

partíciója $A$ -nak.
Mivel $\cup_{i=1}^{n}\hat{g}_{i}\left(A_{i}\right)=B^{\prime}\subseteq B$ partíciója $B^{\prime}$ -nek, ezért $\cup_{k=1}^{n}\hat{h}_{k}\left(E_{k}\right)=\cup_{i=1}^{n}\hat{g}_{i}\left(A_{i}\cap D\right)=g\left(D\right)\subseteq B^{\prime}$ partíciója $g\left(D\right)$ -nek. Világos, hogy $\hat{h}_{n+j}\left(E_{n+j}\right)=B_{j}\smallsetminus g\left(D\right),$ ezért $\cup_{k=n+1}^{n+m}\hat{h}_{k}\left(E_{k}\right)$ pedig partíciója $B\smallsetminus g\left(D\right)$ -nek. Azt kaptuk tehát, hogy

\cup_{k=1}^{n+m}\hat{h}_{k}\left(E_{k}\right)

partíciója $B$ -nek. Ezt kellett belátni. ∎

Első következményként egyszerűsíthetjük a paradox halmaz definícióját.

állítás 17 (paradox halmaz felbontásáról).

Legyen $G$ egy az $X$ halmazon ható csoport. Legyen $C\subseteq A$ olyan halmazok, amelyekre $C\sim_{G}A.$ Ekkor tetszőleges $C\subseteq Q\subseteq A$ esetén $Q\sim_{G}A$ is fennáll.
Az $A\subseteq X$ halmaz pontosan akkor $G$ -paradox, ha $A$ előáll $A=B\cup C$ diszjunkt egyesítés alakban, ahol $B$ és $C$ is $G$ -ekvidekompozábilisek

$A$ -val.

Bizonyítás.

Világos, hogy a tartalmazások miatt $C\preceq_{G}Q\preceq_{G}A.$ No de $A\preceq_{G}C$ is fennáll, ezért a Banach – Schröder – Bersnstein-]ekvivalenciatétel miatt $Q\sim_{G}A$ is teljesül. A második állítás már az első következménye. ∎

állítás 18 (Diszjunkt duplázás).

Legyen $A\subseteq\mathbb{R}^{3}$ egy zárt gömb és $A_{1}$ ennek olyan eltoltja, hogy $A\cap A_{1}=\varnothing.$ Ekkor $A\sim_{G_{3}}A\cup A_{1}.$

Bizonyítás.

A gyenge alak és az előző állítás szerint az $A$ gömbnek van olyan $A=B\cup C$ diszjunkt előállítása, ahol $B$ és a $C$ részhalmaz is $G_{3}$ -ekvidekompozábilis $A$ -val. Ekkor persze $C$ is $G_{3}$ -ekvidekompozábilis $A^{\prime}$ -vel. Mivel $A^{\prime}$ és $A$ diszjunktak, ezért $A=B\cup C\sim_{G_{3}}A\cup A^{\prime}.$ ∎

állítás 19 ( $n$ -szerezés).

Legyen $A\subseteq\mathbb{R}^{3}$ egy zárt gömb, és $A_{1},\ldots,A_{n}$ ennek véges számú eltoltja. Ekkor

A\sim_{G_{3}}\cup_{j=1}^{n}A_{j}

Bizonyítás.

Persze $n$ szerinti teljes indukció, és az $n=1$ eset csak azt állítja, hogy $A\sim_{G_{3}}A$ . Tegyük fel, hogy, hogy $A\sim\cup_{j=1}^{n-1}A_{j}$ és lássuk be $n$ -re. Világos, hogy $A_{n}\smallsetminus\cup_{j=1}^{n-1}A_{j}$ az $A_{n}$ részhalmazaként ekvidekompozábilis $A$ egy részhalmazával, tehát $A_{n}\smallsetminus\cup_{j=1}^{n-1}A_{j}\preceq_{G_{3}}B$ , ahol $B$ az $A$ -nak olyan eltolja, melyre $A\cap B=\varnothing.$ Ezért

\cup_{j=1}^{n}A_{j}=\left(\cup_{j=1}^{n-1}A_{j}\right)\cup\left(A_{n}\smallsetminus\cup_{j=1}^{n-1}A_{j}\right)\preceq_{G_{3}}A\cup B\sim_{G_{3}}A.

No de, $A\preceq\cup_{j=1}^{n}A_{j}$ triviális, ezért az ekvivalenciatétel miatt $A\sim\cup_{j=1}^{n}A_{j}$ is valóban teljesül. ∎

állítás 20 (Banach – Tarski-paradoxon erős alakja).

Legyen $Q$ és $T$ az $\mathbb{R}^{3}$ egy-egy korlátos részhalmaza, melyeknek belseje sem üres. Ekkor $P\sim_{G_{3}}T$ , azaz a $P$ és a $T$ halmazok $G_{3}$ -ekvidekompozábilisek egymással.

Bizonyítás.

Legyen $A$ egy olyan zárt gömb, melyre $A\subseteq Q$ és melynek bizonyos $B$ eltoltjára $B\subseteq T.$ Mivel $Q$ teljesen korlátos, ezért vannak $A$ -nak olyan $A_{1},\ldots,A_{n}$ eltoltjai, amelyekre $Q\subseteq\cup_{j=1}^{n}A_{j}.$ Világos, hogy a tartalmazások és az előző tétel szerint

A\preceq_{G_{3}}Q\preceq_{G_{3}}\cup_{j=1}^{n}A_{j}\sim_{G_{3}}A,

így újra az ekvivalencia tételt használva azt kapjuk, hogy $A\sim_{G_{3}}Q.$ Ugyanezt kapjuk $A$ -nak a bizonyítás elején definiált $B$ eltoltjára és $T$ -re, azaz $B\sim_{G_{3}}T.$ Összevetve: $Q\sim_{G_{3}}A\sim_{G_{3}}B\sim_{G_{3}}T$ valóban teljesül. ∎

Köszönetek

Köszönettel tartozom Dancs Istvánnak, aki az első elemi bizonyításra [5] felhívta figyelmem. Szintén köszönettel tartozom Petrus Potgieternek barátomnak [4] felkutatásáért és a halmazelméleti diszkussziókért.

Hivatkozások

[1] Randall Dougherty and Matthew Foreman. Banach-Tarski decompositions using sets with the property of Baire. J. Am. Math. Soc., 7,1:75–125, 1994.
[2] Solomon Feferman. Mathematical Intuition vs. Mathematical Monsters. http://math.stanford.edu/˜feferman/papers/intuition.pdf, 1998.
[3] Galileo. Dialogues concerning Two New Sciences. Translation of original text published by Elsevier in 1638. Macmillan, New York, 1914.
[4] Eric Schechter. Handbook of Analysis and its Foundations. Academic Press, https://www.sciencedirect.com/book/9780126227604/handbook-of-analysis-and-its-foundations, 2000.
[5] Karl Stromberg. The Banach-Tarski paradox. Math. Monthly, 86(3):151–161, 1979.
[6] Francis Edward Su. The Banach-Tarski paradox. Harvard University, Ph.D. Minor Thesis, https://math.hmc.edu/su/wp-content/uploads/sites/10/2019/06/The-Banach-Tarski-Paradox.pdf, 1990.
[7] Stan Wagon. The Banach-Tarski Paradox, volume 24 of Encycl. of Math. and its Appl. Cambridge University Press, Cambridge, 1985.
[8] Frank Wikström. The Banach-Tarski Theorem. http://citeseerx.ist.psu.edu/viewdoc/download?doi=10.1.1.583.92&rep=rep1&type=pdf, 1995.

Delians: „How can we be rid of the plague?” Delphic Oracle: „Construct a cubic altar of the double the size of the existing one.” Banach and Tarski: „Can we use the Axiom of Choice?”

Stan Wagon (1985) [7]

,,Ők így válaszoltak: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk.”

Mt 14,17

A Hausdorff- és a Banach – Tarski-paradoxonról

Kivonat

Bevezetés

Jelölések

fejezet 1 A Hausdorff-paradoxon

1 Particionálás egy csoport hatásaként

definíció 1 (a GG csoport hat az XX halmazon).

állítás 2.

Bizonyítás.

2 Az ekvidekompozábilis halmazok

definíció 3 (kongruens halmazok, A≅GBA\cong_{G}B).

definíció 4 (ekvidekompozábilis halmazok, A∼GBA\sim_{G}B).

állítás 5.

Bizonyítás.

definíció 6 (paradox halmaz).

definíció 7 (paradox csoport).

állítás 8.

Bizonyítás.

állítás 9.

Bizonyítás.

3 A Hausdorff-paradoxon

állítás 10.

Bizonyítás.

állítás 11 (Świerczkowski (1958)).

Bizonyítás.

állítás 12 (Hausdorff - 1914).

Bizonyítás.

fejezet 2 A Banach – Tarski-paradoxon

4 A gyenge alak

lemma 13.

Bizonyítás.

állítás 14 (Banach – Tarski-paradoxon gyenge alakja).

Bizonyítás.

5 Az erős alak

definíció 15 (ekvidekompozábilis beágyazás).

állítás 16 (Banach – Schröder – Bernstein).

Bizonyítás.

állítás 17 (paradox halmaz felbontásáról).

Bizonyítás.

állítás 18 (Diszjunkt duplázás).

Bizonyítás.

állítás 19 (nn-szerezés).

Bizonyítás.

állítás 20 (Banach – Tarski-paradoxon erős alakja).

Bizonyítás.

Köszönetek

Hivatkozások

definíció 1 (a $G$ csoport hat az $X$ halmazon).

definíció 3 (kongruens halmazok, $A\cong_{G}B$ ).

definíció 4 (ekvidekompozábilis halmazok, $A\sim_{G}B$ ).

állítás 19 ( $n$ -szerezés).